Review from Fémforgács.

Pyorrhoea: The Eleventh: Thou Shalt Be My Slave

Review by: Infam (9/2008)

A Pyorrhoea (ejtsd: pyo-ree-ya) hétéves múltra tekint vissza, ha maga a zenekar ennyi idő távlatában nem is tett szert túlzottan nagy ismertségre, a zenészek attól függetlenül mind-mind kipróbált veteránok. A lengyel death/grind banda soraiban olyan megszállott death metal arcokat tudhat, akik elmondhatják magukról, hogy a Sphere, Hate vagy épp a Revelation of Doom tagságába is beletartoznak. De megfordult már itt Daray is a dobok mögött, aki a Vader háza tájáról lehet ismerős. Érdekesség, hogy a The Eleventh: Thou Shalt be my Slave megjelent már kettő évvel ezelőtt az Empire Records-nál, de a Metal Mind úgy döntött, hogy újra megjelenteti, hogy nagyobb hírverést kapjon a korong az öreg kontinensen, valamint az Egyesült Államokban. Ennyi deathgrinder megszállott nem is produkálhatna más stílusú zenét, mint dübörgő alapokra helyezett, véres beles mészárlásnak beillő brutális halál metalt. Chryste énekhangja mindenképpen passzol a műfajhoz, de eredetiség terén messze elmarad a kitűnő jelzőtől. Nekem a gitárosok játéka eléggé impozánsnak tűnik, pedig általában brutal death metal-nál nem elsődleges szempont a gigantikus technikai tudás, de a Pyorrhoea ebből a szempontból jelesre vizsgázik, hiszen igen élvezetes, változatos riffeket illusztrál A.D. Gore és Lukas. Desecrate dobos amellett, hogy szélvész gyors, a pontosságra is ügyel. A zenészek egytől-egyig professzionális képzettséggel rendelkeznek, ez nem vitás. A 11-es 13-as track esetében volt egy olyan érzésem, hogy némileg poénosra vették a figurát a tagok, de ennyi talán belefér. A hangzással úgy érzem, minden rendben. A Pyorrhoea nem vethető össze a műfaj koronázatlan királyának számító Suffocation-nel, avagy technikai irányelv alapján a Necrophagist-tel, de módfelett hallgatható, amit csinálnak, minőségileg ott van a szeren az újrakiadott anyag. A műfaj rajongóinak - ha épp nincs soros lemeze a fent emlíletteknek -, mindenképpen ajánlanám!

7 / 10